"Aki másokat ismer: okos. Aki magát ismeri: bölcs. Aki másokat legyőz: erős. Aki magát győzi le: hős."
Hát igen... ez egy elég kényes pont. A legtöbb embernek - köztük nekem is - elég nagy problémája van az önuralommal. Hogy pontosabban fogalmazzak nincs nekik. Egyáltalán. Vagy csak nagyon kevés. Pedig erre tényleg szükség van, hacsak nem akarjuk az egész életünket stresszben leélni.
Én jelen pillanatban folyton kiborulok, mert az agyamra megy egy-két hozzám közel álló ember. Tényleg érthetetlenül viselkednek - legalábbis számomra -, de megpróbálok uralkodni magamon. Mondjuk úgy nem nehéz, hogy egyikkel sem találkozom most egy pár napig, de néha ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy valamit a fejükhöz vágjak. A barátnőim lassan kerülni fognak, mert rájuk zúdítom a panaszáradatomat.
Pedig nem kéne. Hiszen nem valószínű, hogy csak ők tehetnek arról, hogy ez a helyzet kialakult. Biztosan én is csináltam valamit. Csak tudnám, hogy mit! Semmi olyan nem jut eszembe, amivel ezt logikusan kiválthattam volna. Mindenesetre azért nem asztal borogatásal próbálom meg elintézni őket, még akkor sem, ha néha nem is hajlandóak velem beszélni.
Utálok haragudni másokra, és ha megbocsátok, akkor nagyon hamar el is felejtem, hogy miért haragudtam meg. Komolyan! Pár nap múlva már nem tudom megmondani, hogy min húztam fel magam. De ehez azért az is kell, hogy begbeszéljük a problémát, mert különben azon fogok rágódni kitudja meddig.
