"Ha a legtökéletesebb ítélkezhetne mindenki fölött, azt hiszem, nagyon sok haragosom lenne"
Nemrégiben résztvettem két osztálytársnőm közös szülinapi buliján, ami az igazat megvallva érdekes élmény volt. Nagyjából el lehetett képzelni előre, de igencsak szokatlan volt számomra.
Őszintén szólva nem vagyok egy nagy bulizós. Illetve, hogy pontosabb legyek én nem úgy szoktam bulizni, mint a kortársaim jelentős része. Én nem ítélem el őket, senki ne értse félre, csak képtelen vagyok megérteni, hogy mit találnak a szórakozásnak ezen fajtájában olyan hihetetlen jónak, hogy minden héten megismétlik.
Véleményem szerint ahoz, hogy el tudd engedni megad nem elsősorban alkoholra van szükséged, hanem barátokra. Nem az alkohol ellen beszélek - ez mindenkinek az egyéni döntése, hogy iszik-e vagy sem, illetve, hogy mennyit és mikor -, csak ha szervezünk egy olyan programot, ahol a barátainkkal szeretnénk együtt lenni, akkor miér kell, hogy holtrészegek legyünk már a buli elején?
Én ha ki akarok kapcsolódni, akkor találkozom a barátaimmal, akik mellett nem csak "szórakozni" tudok, hanem feltöltődök. Abban nem látom a rációt, hogy hetente egyszer (esetleg többször is) elmegyek a többiekkel - akik még csak nem is a barátaim - inni, "magas színvonalon" társalogni és lerészegedni. Ők meg vannak győződve róla, hogy ez milyen jó, holott a nyomába sem érhet a sok üres fecsegés egy jó kis dumálásnak, a haverok az igaz barátoknak.
