Az embernek egy olyan módszerrel kell felülemelkednie minden emberi konfliktuson, amely elutasítja a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Ennek a módszernek az alapja a szeretet.
/Martin Luther King/
A barátság mindenekfölött fegyverszünet, hatalmas szellemi érintkezés a köznapi részletkérdések felett.
/Antonie de Saint-Exupéry/
.jpg)
Egyszer már felvetettem a témát, hogy mire is jó, ha az ember bölcsésznek tanul. Már persze ha nincsennek olyna perverz indíttatásai, hogy olyan munkája legyen, amiből nem tud megélni. Mióta legutóbb egy TTK-s ismerősömmel ezzel húztuk egymást, és kezdett picit eldurvulni, mindketten kerüljük a témát. Ami az egyetlen értelmes lépési lehetőség volt, minthogy nem szándékoztunk összeveszni. Mindenesetre akkor írtam a barátnőmnek, mert már kifogytam az érvekből, hogy mi is a bölcsészettudományok haszna. Ő a következőt írta:
"Ha neki csak a reál tudomány az ami fontos, akkor biztos jól érezné magát egy olyan környzetben, mint ami a falanszter jelenetben van :P No meg akkor ne egyen, mert az kétkezi munkából lesz, ne öltözzön, mert a ruhaipar az iparművészethez tartozik, ne hallgasson zenét, mert az is művészet, és nem matek, ne olvasson semmilyen könyvet, ne szeressen senkit stb."
És igaza van. Legalábbis fele részben. Mert én olyan világban sem élnék szívesen, ahol egy csomó olyan ember mászkál, akik semmit nem képesek megoldani, mert kb. 0% gyakorlatiasság szorult beléjük. És bár gyönyörű elképzeléseik vannak, nem képesek azokat megvalósítani.
Ez olyan, mint ha a reál tudományokban jártas emberek lennének a formák, a bölcsészek meg a színek. Sem a szürke formák, sem a szanaszét folyt, össze-vissza tarka színek nem szépek önmagukban. Sokkal többre mennek, ha összedolgoznak. Egyik sem képes önmagában a tökéletességre, de ha csak marják egymást, akkor meg sem tudják közelíteni azt. Irodalom nélkül nem fejlődik a fantázia, a matematika pedig a fantáziát ülteti át a gyakorlatba :)
Szóval... Erről ennyit :)
