"Annak, hogy ne tapadjanak össze a rizsszemek főzés közben, az a titka, hogy egyenként kell megfőzni őket."
Na igen. Természetesen szakadó esőre ébredtünk, ami elég elkeserítő, mert bográcsozni így meglehetősen bonyolult. De pár telefon után kiderült, hogy elég keménynek tartjuk magunkat ahoz, hogy megbírkózzunk az időjárás viszontagságaival és kivonuljunk a koli elé főzőversenyt tartani.
Alapanyagok: Mindenki hozzon amit tud felkiáltással indultunk neki a napnak. Ebből az lett, hogy a gulyásleveshez krumpli, pirospaprika (édes és csípős is), hagyma és só volt, valamint liszt a csipetkéhez, más nem. (A húst a HÖK biztosította :)) Még jó, hogy a közelben volt egy Tesco, valamint a bölcsészek jószívűek és még az ellenfeleknek is adnak kölcsön alapanyagokat. Ja és a kolisokat se felejtsük ki, akik két tojással járultak hozzá a csipetkéhez :)
Tűzrakás: Nem tudom próbálta-e már valaki, de esőben meglehetősen nehéz tüzet gyújtani. Főleg, ha az ember még soha nem csinált ilyet. Egy ember az esernyővel a tűzrakóhely fülött, egy zsenved, hogy történjen valami, a többiek meg szorítanak a fa alatt. Met az újságpapír meggyulladt ugyan, de sem a szén, sem a fa nem. Még jó, hogy volt pár felesleges (értsd: kidobásra szánt) ruhadarab, melyek segítségével csak sikerült fellobbantani a tüzet. Az már más kérdés, hogy mi lettünk a Lányok-Akik-Mindent-Ráraknak-Hogy-Meggyulladjon-A-Tűz... De így sem mentünk volna sokra, ha a törisek nem segítenek be néha, hogy ne aludjun el :) Mindenesetre volt még pár extrém módszer. Talán a mienk után a dezodoros fiúk próbálkozása volt a leglátványosabb...
Főzés: Persze, jó dolog gulyást főzni, csak recept nélkül kicsit nehéz. Mindent érzéssel pakultunk bele, ennek köszönhetően sok lett a babérlevél és az olaj, a répát ellenben mindenki elfelejtette... De ez az ízét nem befolyásolta :)
Egyszóval a főzés jó dolog, hőleg szabadtéren, miközben esik az eső. Na jó... délutánra elállt. Mire elkészült az összes csapat, megindult az oltogatás is. Na természetesen nem a tüzet oltották, hanem egymást. Konkrétan az elsős és a harmadikos évfolyam gulyáslevest főző csapatai "estek egymásnak". Azt hiszem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a bölcsészek a verbális lincselés bajnokai, ha belelendülnek. De az biztos, hogy a mienk lett a finomabb... Még ha nem is ettem belőle :) Ez ugye elvi kérdés...
