"Olyan jó néha egyedül lenni, elvonulni a világtól, örömben, bánatban elgondolkodni, és érezni, hogy most valami fontosat kell átgondolnom"
Amíg gimnazista voltam, azt mondtam, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Most már csak kívánom, hogy bárcsak így lenne! Persze, valamilyen szinten én irányítom a dolgokat, csak sajnos elég sokszor kiderül, hogy bármennyire szeretnék valamit, van más, ami bár nem olyan érdekes vagy jó, de mégis előbbre való.
Az ember alapvetően szívesebben csinál olyan dolgokat, amik a pillanatnyi örömérzetét megadják, és hanyagolja azokat, amik nem. (Nem sok olyan emberrel találkoztam, aki ne így tett volna.) Azután egyszerre rájön, hogy a kötelesség is hozhat örömet, bár lehet, hogy arra kicsit várni kell, de az biztos, hogy tartósabb is. Szóval megéri.
De néha igenis szükség van egy kis lázadásra. Néha el kell engedni mindent, és csak magadra figyelni. Ha nem teszel így, minden összekuszálódik körülötted, túlhajszolod magad és nem tudod úgy végezni a munkát, ahogyan kéne. Persze ilyenre nem lehet hivatkozni egy vizsgán vagy a munkahelyen. Az így keletkező lemaradást be kell hozni mindenképpen, de ez néha könnyebb, mint ha folyamatosan csak a feladatokra koncentrálnál.
"Ne csak létezz, élj!"
