Ha az embernek testvére van, nagyon hamar megtanulja értékelni a nyugalmat. Nekem sajna több is jutott. Komolyan mondom, ha valaki tud valami hatásos módszert, hogy hogyan lehetne lekoptatni őket, azonnal írjon. Örökké hálás leszek neki.
Szerintem valakinek fel kéne világosítani a vállalkozó szellemű szülőket, hogy gondolják meg mennyire szeretik gyermekeiket. Ha ugyanis háromnál több gyereket vállalnak, fizikai képtelenség, hogy mindenkire oda tudjanak figyelni.
A három idősebbik tesómmal egészséges testvéri kapcsolatunk van. Nem nagyon bírjuk egymást. Illetve... talán a hugommal. Vele azért aránylag jól kilehet jönni (persze azt sem mindig). A három kicsi, viszont már simán a gyerekem lehetne. Mikor a három közül a legnagyobb született 15, a legkisebbiknél pedig 20 múltam. Szóval elég durva.
Gyakran - mivel én vagyok a legidősebb - pótmamát kell játszanom. Nahát azt senkinek sem kívánom. De komolyan! Ki az, aki a barátokkal való kapcsolattartás helyett 3-4 kistesó pesztrálásával töltené a napjait? Hát én sem szeretem. De annak is van ára, ha otthon élsz. Nem is tudom, hogy ki találta ki azt a hülyeséget, hogy azért jó otthon éni, mert az ingyen van. Egy frászt! Csak éppen nem pénzzel, hanem az időddel és az energiáddal fizetsz érte.
