"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködnöd. A labdáknak nevük is van: MUNKA, CSALÁD, EGÉSZSÉG, BARÁTOK és BECSÜLET. Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a MUNKA gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda - CSALÁD, EGÉSZSÉG, BARÁTOK és BECSÜLET - üvegből vannak. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megérted az öt labda jelentősségét, megteremtetted életed egyensúlyát."

/James Patterson: Suzanne naplója Nicholasnak/

Ehez szerintem nem sok dolgot lehet hozzáfűzni. Mindenki felállít egy fontossági sorrendet az életében. Persze ott nem csak ez az öt "labda" szerepel, de ez az az öt, ami azért éltalában minden embernek az életében jelen van. Én úgy gondolom, hogy ami még ezen kívül van, az ugyan úgy gumi labda, mint a munka.

A gunilabdák is lehetnek fontosak, ez természetes. Sőt, nem is szabad őket felelőtlenül leejtegetni. De előfordul, hogy valamit muszáj. És ebben az esetben nagyon kell vigyázni, hogy ne az üveglabdák valamelyike essen le, mert azok pótolhatatlanok.

De mi van akkor, ha mégis leesik, és megreped, esetleg össze is törik? Én úgy hiszem, hogy arra megvan a lehetőség, hogy ha megrepedt, valamennyire rendbehozzuk, megragasszuk. Ha eltört, akkor pedig kaphatunk egy újat, de a régit már nem fogjuk visszakapni, akárhogy szeretnénk is. Meg kell tanulnunk az újjal egyensúlyozni, hiszen a másiktól, ami eltörött ez már különböző. Lehet, hogy más a nagysága, a súlya, esetleg a színe is. És bár az első labdánk mindig hiányozni fog, az új segít majd, hogy teljes életet tudjunk élni.