A szerelem az egyik olyan téma, ami mindenkit érdekel és amihez mindig indenkinek van valami hozzáfűznivalója, hiszen mindenkit érint is egy szinten. Pont ezért nyújt nagyszerű témát egy könyvhöz vagy egy filmhez, mert mindenki számára érdekesnek, csalogatónak bizonyul.
Mindenki másképpen gondolkodik erről a témáról, hiszen mindenki másként éli meg a saját életében. Az eltérő családi háttér, a neveltetés és a hit is egy elég komolyan befolyásoló tényező lehet.
"Én kiskoromban tényleg úgy hittem, hogy megtalálom az igazit, lehetőleg rögtön elsőre, és őmellette kitartok egy egész életen át. (...) És ehhez az elképzeléshez ragaszkodtam is: ragaszkodtam az elsőnek imádott nőhöz, öltött ő bármilyen groteszk formát (...).
És így történt, hogy ragaszkodtam valami nagyon, de nagyon rosszhoz, és valami teljesen máshoz, mint amire nekem egyébként szükségem lett volna"/Teslár Ákos: Ezeket kidobtam/
Érdekes, hogy az emberek általában csak a saját hibájukon képesek tanulni. Én is ilyen vagyok. Jó, persze nem próbálok ki mindent, de mikor van valamiről egy elképzelésem, azt mindenképpen végigviszem, még akkor is, ha a végén pofára esek. Ez persze nem a legjobb módszer, de legalább használ, hiszen nem valószínű, hogy utána mégegyszer végigcsinálom ugyanazt.
"A szerelem - legalábbis ideig óráig - képessé tesz arra, hogy meglssuk a jót a másikban, a rosszat észre se vegyük, illetve elnézzük, s megigézve csodáljuk a másik lényét. Ez az állapot egyrészt a jövőből ad ízelítöt - egy napon ugyan így fogunk majd tekinteni feltámadott embertársainkra -, másrészt azt mutatja meg, milyennek lát minket Isten már most is."
/Philip Yancey: Rejtjelek egy másik világból/
Ez az idézet nekem nagyon tetszik. Érzékletesen mutatja be Isten szeretetét irántunk. Egy ilyen hasonlatot a legtöbb ember át tud érezni, hiszen olyan könnyű annak megbocsátani, aki nekünk a világon a legtöbbet jelenti! De a többieknek...
