"Ha szeretsz valakit, az semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek az minden."

Van valaki, aki még sosem volt úgy szerelmes, hogy nem szerették viszont? Az egy piszkos mázlista, és lapozzon tovább. Nem hiszem, hogy sokan lehetnek...

Az ismerőseim között nem találnál olyat, akivel ne fordult volna ez elő. Tudom, mert végigkérdeztem, mikor velem is megtörtént. Nem arra az ezerévesre gondolok, amit már írtam, hanem ami azért már reálisabb lett volna. Csak aztán mégsem. Miért? Azt nem tőlem kell kérdezni... Én azóta sem tudom. Illetve valahol azért mégis. Be kell, hogy lássam, hogy a sírba vittük volna egymást. Én elég érzelmes típus vagyok, és ő nem tudott volna ezzel mit kezdeni.

Arra azonban nem volt jó módszer, hogy mit is kéne csinálnom, ebben a helyzetben. Egy dologban azonban megegyezett körülöttem mindenki. Felejtsem el. Hát nem tudom... Őszinte leszek, megpróbáltam. Lehet, hogy velem van a baj, de nekem másfél évem erre ment rá. Nem volt könnyű.

Én egyet értek vele, hogy el kell felejteni, de aki azt mondja, hogy ez csak úgy megy, az vagy hazudik, vagy azon kevesek közé tartozik, akik nem voltak ilyen helyzetben. Persze az is előfordulhat, hogy hihetetlen akaraterővel rendelkezik, és neki sikerült.

Hogy milyen módszereket hallottam erre? Hajaj! Ha én azt fel tudnám sorolni... Keressek mást. Ne keressek. Csak flörtöljek. Beszéljek vele. Ne beszéljek. Értsem meg. Haragudjak rá. Kerüljem. Viselkedjek természetesen... Ilyen és ezekhez hasonló "értelmes" ötleteket osztogatott mindenki, akivel találkoztam és tudott a dologról.

Jó ötletet nem tudok adni, mert nincs. Előbb utóbb rájön az ember, hogy nem fog összejönni, és amikor megbékél felejteni is könnyebb lesz. Addig meg igyekezzen, hogy ne csináljon hülyeséget.