"Az élet egyik legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, hogy ne tedd."

Ugye milyen igaz? Én is borzasztó önfejű vagyok. Sőt! Nem csak önfejű, de kiszámíthatatlan és makacs is. Ezek így együtt igencsak nehéz természetűvé tesznek, szóval ne akarj velem találkozni egy rosszbb napomon.

El lehet képzelni, amikor kitalálok valamit, amit mindenki aki csak egy kicsit is tud logikusan gondolkodni a világ legnagyobb hülyeségének tart és makacsul ragaszkodok hozzá, hogy én azt márpedig megcsinálom. A barátok jönnek, hogy "figyu ezt azért nem biztos, hogy kéne...", persze teljesen hiába. És akkor előkerül valahonnan valaki, akivel mégcsak nem is vagyok jóban és egy fél szavával "jobb belátásra" bír.

Azt viszont nem bírom, hogy megmondják nekem, hogy mit miért csinálok. Mikor valaki ezt elkezdi részletezni nekem, jobb esetben csak a szemébe nevetek, ha nincsen velem szerencséje akkor pedig lehülyézem. Már miért kéne nekem ok arra, hogy hülyeséget csináljak? Csak úgy, mert érdekesnek tűnt. Nem elég?

Mindenesetre én nagyon jól szórakozom közben. Hát csoda, hogy a sírba viszem a hozzám közel állókat?