Mindenkinek van egy története. Sajátja, ami csak az övé. Neked is, nekem is, a fáskamrában lakó egérnek és a lakástól lakásra járó, mindenhova becsöngető biztosítási ügynöknek is (...). Mindenkinek van egy története, ez kérem ténykérdés!
(...) A dolog ennél sokkal bonyolultabb. A saját történetünket élni kell, a másokét meg elolvasni. Nem piszkálhatunk bele felelőtlenül mások történetébe./Böszörményi Gyula: Az elveszett történet/
Ez így igaz. Mindenkinek van egy története, ami sokkal izgalmasabb, mint amilyet bármilyen könyvben olvashatsz. Hogy miért? Hát... ennek szerintem több oka is van. Az első talán az, hogy senki nem tudja megmondani, hogy mi lesz a vége - kivéve talána az idős és "tapasztalt" emberek -, viszont mindenkit nagyon érdekel. Azután mindenki saját maga írja meg ezt a bonyolult, sok szálon futó regényt.
Néha két könyv szereplőjének sorsa összekapcsolódik, máskor szétválik. Ez egy nagyon érdekes dolog, mert ebben az esetben hatással vagyunk valaki másnak az életére, akár akarjuk, akár nem. Ez a hatás lehet kicsi vagy nagy, szándékos vagy véletlen. Mindez a két szereplő kapcsolatán múlik. Ha pédául "szimplán" egy barátról van szó, igyekeztek figyelembe venni egymás szempontjait is, bár nem valószínű, hogy bármelyikőtök is a saját kárára döntene. Ezzel szemben, ha jársz valakivel, akkor néha még arról is elfelejtkezel, hogy neked valami (hosszabb vagy rövidebb távon) nem éppen előnyös.
Szerintem ez az, ami széppé teszi a világot. Ezért van az, hogy nem hiszek abban, hogy létezik színtisztán individualista ember, hiszen biztosan van legalább egy olyan kedves ismerőse, barátja, akárkije, akinek nem akar rosszat. Szeretem, amikor azt látom, hogy valaki próbál örömöt csempészni a másik életébe.
Viszont nagyon kell vigyázzunk, hogy ne szóljunk bele mások életébe, még a legjobb szándékkal sem! Ne akarjuk ráerőszakolni a saját akaratunkat. Sokkal egyszerűbb szeretni őt az összes hibájával együtt. Sőt! Ha szeretjük, én hiszem, hogy egy idő után viszontszeret minket és így befolyásolhatjuk az élettörténetét. De a döntéseit tiszteletben kell tartanunk. Még akkor is, ha ez nem mindig könnyű.
Én javíthatalan optimista vagyok. Persze az én életemben is vannak nehéz (sőt nagyon nehéz) időszakok, de próbálok mindenben valami jót találni. Hiszek Istenben, aki szeret engem és mindig a legjobbat akarja nekem, még akkor is, hogyha ezt én nem látom meg azonnal.
